ÚtvonalRodolfo, a bűvészlegenda

Rodolfo, a bűvészlegenda


Szerző ludensjanos - Beküldve 2011. február 10.

Nyomtatóbarát változatPDF változat

Van egy jó mondás a boldogság titkára: Legyen a hobbid a munkád! Ha megfordítjuk a mondatot, úgy gondolom ez a kulcsa annak a titoknak, hogy hogyan végezhetjük legjobban a munkánkat: Legyen munkád az, ami a hobbid. Talán kevesünknek adatik meg ez a lehetőség az életben, de akiknek igen, azok juthatnak el a munkájukkal és hobbijukkal olyan magaslatokra, és tehetnek szert olyan hírnévre, mint minden idők legnagyobb magyar bűvésze Rodolfo.

És ezen a cím hallatán most ne sértődjenek meg a jelenkor magyar bűvész bajnokai, világbajnokai. De úgy gondolom, hogy leginkább a történelem és a kor tehet arról, hogy Rodolfo nem lett világbajnok, de hogy világhírű lett, azt biztosan tudom.

És azt is biztosan tudom, hogy a jelenkor bűvészei és bajnokai még most is hosszasan nézik, bámulják, elemzik a fekete-fehér képkockákat, ellesni próbálva a titkot, ami nem csak a kezek gyorsasága és ügyessége, a begyakorlottság természetessége, hanem a remek időzítés, a csipetnyi humor, és a gördülékeny lehengerlő előadásmód fed el, a beavatott és beavatatlan szemek elől egyaránt.

Nem akartam ide írni Rodolfo életrajzát, hiszen azt annyi nyomtatott és elektronikusan megjelent médiában olvashatjuk. Maga a csoda, ahogy elkezdődött - a kínai gyöngyárus történetével – és folytatódott a nagy ívű pálya Budapestről indulva görög országi, egyiptomi, moszkvai, leningrádi, zürichi, párizsi, londoni, színpadokon át. Magyarországon a bűvész kifejezéssel az ő neve volt az első, és egyedül összekapcsolható fogalom. Már bocsánat, de ő a bűvészvilág Puskás Öcsije.

Nekem szerencsém volt, mert még láthattam őt 1980-ban egy vidéki előadásán és természetesen a televízióban! Libabőrös voltam minden egyes bűvésziskola vagy képzőbűvészet adás előtt és alatt, amikor megtanított néhány fantasztikus mutatványt.
És mindig rohantam a postás elé, aki a Füles újságban hozta a következő Rodolfo trükköt nekem.

A trükkökben nem az a legfontosabb hogy ismerjük a titkaikat hanem, hogy elő is tudjuk adni azokat, méghozzá oly módon, hogy közben hozzá adjuk saját egyéniségünket, saját mozdulatainkat és ötleteinket. Amikor tanulom az egyes fogásokat és a tükör előtt állva a kívülálló szemével figyelem a kéz mozdulatait, olyan ez mint a műgyűjtő amikor a nap fényénél megcsillantja gyűjteményének legújabb darabját. Ezen szép évforduló kapcsán nyissuk hát ki együtt egy letűnt idő híres gyűjtőjének varázsdobozát, és a nap fényénél csodáljuk meg gyűjteményének egyes darabjait és rajtuk keresztül őt magát.

Emlékezzünk Rodolfo mesterre, aki éppen száz éve, 1911. május 16-án született és meséljünk róla azoknak, akik már nem találkozhattak vele!

Kecskemét, 2011. január 24.

Csongrádi Béla
(Káró bűvész)