ÚtvonalVarázsló volt - 99 éve született Rodolfo

Varázsló volt - 99 éve született Rodolfo


Szerző ludensjanos - Beküldve 2011. március 01.

Nyomtatóbarát változatPDF változat

Rodolfo, valódi nevén Gács Rezső Budapesten született 1911. május 16-án, a Józsefváros legmélyén, a Nagyfuvaros utcában

A környéken egymást érték a pálinkamérések, nyilvánosházak. Édesanyja, Wolf Katalin, édesapja, Gross Ignác. Testvérei: András és Emma. Édesapja eredetileg nyomdász, majd egy helyi pálinkamérés tulajdonosa. Rezső csendes, nagyon visszahúzódó gyermek volt. Négy elemit és négy polgárit végzett, elsősorban anyagi okokból. Tizennégy éves korában inasnak adták a Gál úridivat-üzletbe. Eredeti neve Gross Rezső, amit 1945 decemberében Gács Rezsőre magyarosított.

Bűvészkedésre egy kínai gyöngyárus inspirálta, aki megtanított neki egy bűvészmutatványt a dunai kavicsokkal. Ódry Zuárd karolta föl, és tanította az 1920-as évek második felében. Gyakori közös bemutatkozásaik után első önálló fellépését is mestere menedzselte, s ettől fogva Pest és Buda számtalan egylete, klubja, szakmai és baráti köre hívta fellépni az ifjú mágust. Ekkor kapta Rodolfo Grosso művésznevét.
1930 decemberében felvételét kérte a Magyar Amateur Mágusok Egyesületébe, de nem vették fel. Elhatározta, hogy leteszi a hivatásos artistavizsgát, időpontot kért, és három nap múlva a Royal Orfeumban megtartott, nagy sikerű vizsgabemutatót követően, 1931 januárjától tagja lett a Magyar Artista Egyesületnek. A fiatal, fekete, angol bajuszos bűvész könnyebb érvényesülése érdekében néhány reklám-trükkel próbált magának nagyobb publicitást szerezni. Az ujjelvágás, a zsilett-evés, valamint a nadrágtartó, nyakkendő és mindenféle személyes tárgy ellopása, majd többszöri visszaadása mára már legendává vált.

Ettől kezdve a profi bűvészt a főváros számos ismert és kedvelt mulatóhelyén (Arizona, Clarusse, Alpesi Falu, Moulin Rouge) szerződtették hosszabb-rövidebb időre. 1935 őszén feleségül vette Nádor Olgát, akivel félévszázados házasságban töltött színes, változatos és – a művészvilág számára példamutató – harmonikus életet élt.
A csapatot a két Latabár (Árpád és Kálmán), Feleki Kamill, Halmai Imre, Fokker Géza, valamint Alfonzó és Rodolfo alkotta, s Vogel Eric jelmeztervezővel megerősített nagyszerű társulat a Moulin Rouge hazai és külföldi közönségét rendszeresen szórakoztatta.

Rodolfo 1939 elején kilépett a társulatból, s önálló revücsoportot hívott életre. Először Bulgáriában töltöttek két hónapot, majd Athén és Szaloniki volt a két következő állomás. Isztambulban a Turán Varieté szerződtette őket, majd 1940 augusztusáig Egyiptomban turnéztak. Ezt követően a pesti Royal Orfeum adott lehetőséget a rendszeres fellépésekre. Egy kényszerű monori tartózkodás után 1941-43 között Kassa, Kolozsvár, Ungvár, Szabadka, Kecskemét, Újvidék közönsége többször is tapsolhatott neki. A háborús munkaszolgálat után, 1954-ben az Országos Artista Egyesület elnökségi tagjává választották. Vidéki turnéira igen gyakran elkísérte – a később hazáját elhagyni kényszerült – Karády Katalint.

1948-tól művésztársával, Alfonzóval lépett föl állandóan, majd 1950-től a Latabár-brigád tagjaként haknizott országszerte. 1956-ig nyolc éven át volt az Artista Akadémia, illetve az Állami Artista Iskola tanára. 1956 után a volt Szovjetunió nagyobb városai (Moszkva, Leningrád, Riga) mellett viszonylag hosszabb ideig tartó meghívást kapott Párizsba, Londonba, Brüsszelbe, Luxemburgba, valamint jó két évtized alatt 50 alkalommal Zürichbe.

1967-től állandó meghívottként vett részt a bűvészek világkongresszusain (például Baden-Baden, Amszterdam és Bécs). Ötvenedik születésnapja alkalmával az Érdemes művész, 1971-ben pedig (nyugdíjba vonulásakor) a Kiváló művész kitüntető címet kapta meg. 1962-től a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál (MACIVA) állt alkalmazásban, s jelentős érdemeket szerzett az új Fővárosi Nagycirkusz helyreállításában (1971).
Utolsó nyilvános fellépése 1986. január 13-án volt a Mikroszkóp Színpadon. (Rodolfo: Vigyázat! Csalok!) 1987. január 25-én hunyt el Budapesten.

Sikereinek valódi forrása számainak tökéletes kidolgozása és a közönséggel való kapcsolatteremtő képessége. Nyugdíjas korában is napi négy órát gyakorolt. Szlogenjévé vált mondata: „Figyeljék a kezemet, mert csalok!” Hitvallása is a következő volt: „Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt.” Rengeteg trükköt ismert, saját elmondása szerint mintegy ezret tudott bármikor színpadon bemutatni.

NEMbulvár – Bozsán Eta (2010. május 20.)